Újabb- és újabb kihívások bűvöletében - beszélgetés Józan László színművésszel

2019. 09. 05.

---

Józan Lászlóval könnyű beszélgetni. Kedves, közvetlen, hamar meg lehet találni vele a közös hangot. Többször járt már nálunk, igazi törzsvendég, most viszont egy új ”feladat” miatt érkezett hozzánk.

 A GasztroShow sztárvendége Hegyi Barbarával együtt. Összeszokott csapatnak tűnnek már az első perctől kezdve, így az első kérdés jött is magától….

Az interjút készítette: Sényi Anita - marketing asszisztens

SA - Ha eddig esetleg nem tudtam volna róla, nagyjából két másodperc alatt látható volt, mennyire jóban vagytok Hegyi Barbarával. Minek köszönhető ez a különösen jó viszony?
JL - Mi kollégák vagyunk a Vígszínházban, Barussal ott ismerkedtünk meg. Jóban lettünk és elkezdtünk egy idő után „fejben főzni”. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ment a próba, és amikor mi épp nem a színpadon álltunk, akkor „főztünk”: ahhoz mit tennénk, oda jöhetne egy kis kapor stb., és irtó jól elmennek így az órák. Igazából a főzésnek is köszönhető a mi barátságunk, a közös hobbi hozott össze minket igazán.
SA - Akkor mondanád, hogy a főzés a hobbid?
JL - Igen, én nagyon szeretek főzni. Vannak bizonyos szempontok, ami szerint főzök, de a legfontosabb az, hogy kikapcsol. Az életritmusom mellett nem igazán fér bele, hogy egy több órás ételt megfőzzek, de ha mondjuk vendégeket várok, akkor az egy teljesen más helyzet, mert olyankor nyilván az ember órákat tölt a konyhában. De magamnak próbálok egészséges, illetve gyors ételeket készíteni. Úgy gyors ételeket, amiket én csinálok meg, zöldség, hús, nem ilyen előre csomagolt bármi.
SA - Kárpátaljáról származol. Otthoni ételeket is főzöl?
JL - Abszolút, mert az ukrán és a magyar konyha Kárpátalján keveredik. Például nekem az egyik kedvencem a pelmenyi, amit egyáltalán nem bonyolult elkészíteni. De a borscs levest is előszeretettel készítem, és finomat is főzök belőle, ezt a barátaim is így gondolják. Ez a két specialitás, amit rendszeresen szoktam főzni, ha vendégek jönnek, és el akarom őket kápráztatni. Akkor elkészítem nekik, és mindig sikerem van.

SA - Melyik áll hozzád közelebb: a magyar vagy az ukrán konyha?
JL - Nem igazán tudok választani. A magyar konyhában nagyon szimpatikus az, hogy egy állatnak szinte mindenét fel tudjuk használni, finomabbnál finomabb dolgokat tudunk készíteni, és ettől szerintem baromi változatos az egész. Nagy kedvencem, bár eddig még csak valakivel együtt készítettem el egyszer, a pacal. Eddig sajnos minden barátom negatívan állt hozzá ehhez az ételhez, de nemrégiben beszélgettem egy ismerősömmel, akiről kiderült, hogy szereti. Ennek én kifejezetten örülök, végre találtam valakit, aki hajlandó velem pacalt enni, szerintem a világ egyik legfinomabb dolga. De bevallom, egy ideje kacérkodom a veganizmussal, de még nem értem meg rá.
SA - Egy férfinak azért az kemény, főleg ha valaki annyit edz, mint te...
JL - Igen, de annyi mindent annyi dologgal lehet pótolni, így a húst is. Ennek pont most néztem utána, mert az egyik barátom vegán lett, úgyhogy most van rálátásom, hogy mit lehet enni és mit nem. De most megint előjön az, hogy a magyar konyha tényleg nagyon változatos, úgyhogy ha valamit kerülni szeretnénk, meg lehet oldani. Csak akarat kérdése.

Családi hagyományok

SA - Hoztál otthonról magaddal olyan családi hagyományokat, amiket megtartottál a hétköznapokban?
JL - Annyira kiszámíthatatlanok a napjaim, hogy egyszerűen nem igazán tudok beiktatni semmilyen hazai hagyományt. Mi nem úgy dolgozunk, mint egy hétköznapi ember, mi 10-től 2-ig és 6-tól 10-ig próbálunk, illetve 7-től játszunk este, ha úgy van. Vagy délelőtt és délután játszunk, vagy délután és este. Ilyenformán nem lehet rendszert az életünkben kialakítani. Egyetlen egy hagyomány van, amihez ragaszkodom, hogy mindig van karácsonykor és húsvétkor krumplisaláta nálam. Nem nagyon szoktam krumplit enni, de ez a két ünnep nem lehet krumplisaláta nélkül. Otthon anyukám nagyon finomat készített, és én mindig azt kértem erre a két ünnepre, és valamiért az megmaradt. Ja, és kocsonyát szoktam főzni karácsonykor.
SA - Ha már szóba került a család…milyen sűrűn tudsz hazamenni?
JL - Ez változó, évente kétszer-háromszor. A családom is szokott jönni hozzám, apukám meg a nővéremék meg szoktak látogatni évente egyszer-kétszer. És persze gyakran beszélünk telefonon.
SA - Milyen emlékeid vannak arról az időszakról, amikor felköltöztél Budapestre?

JL - Teljesen egyedül jöttem ide. Nagyon érdekes időszak volt, hiszen nem voltak itt barátaim, csak egy-két embert ismertem Pesten. Egy kétmilliós fővárosba jó mókának tűnt 18 évesen felköltözni, de rettenetes honvágyam volt az első fél évben. Viszont nem adtam fel, megszerettem. Én egy 3200 fős településen nőttem fel, ott éltem 18 éves koromig. Mindig nagyon vágytam egy nagyvárosba, egy olyan helyre, ahol kvázi soha nem áll le az élet. Ha mondjuk hajnali 2-kor megyek el rollerezni vagy biciklizni vagy bármit csinálni a városban, akkor mindig jönnek velem szembe emberek. Van egy kutyám, akivel sokat szoktam a lakásom környékén sétálni, illetve a Ligetben, meg a Margit-szigeten szoktunk néha együtt futni. Nagyon szeretem azt a pörgést meg azt a pezsgést, amit Budapest ad. És most már az a fura, ha hazamegyek apukámhoz, mert ott 8 után már mindenki bent van a házban, alszanak, mert korán kelnek. Az elején eljönni volt fura, hiszen otthon maradt a családom is meg a barátaim is, most pedig már itt vannak a barátaim, ide köt a munka, az elmúlt 15 év.
SA - Az otthoni barátságok meg tudnak maradni ilyen távolságból?
JL - Egy darabig megmaradtak, működtek. Ha találkozunk, akkor persze beszélünk, de nincs már meg a régi heti kontaktus. Ez valahol érthető, ez az élet rendje.

Munka és magánélet

SA - Térjünk át a munkára. Mennyire vagy elfoglalt mostanában?
JL - Volt 6 hét szünetem nyáron, július közepéig játszottam. A múlt évadban mutattuk be a Rózsavölgyi Szalonban a Táncórák című előadást Ullmann Mónikával. Tavaly szeptember közepén volt a bemutató, most július közepén pedig megvolt az 50. előadás, aminek nagyon örültünk, mivel ott még nem volt rá példa, hogy egy produkcióból ennyi előadás ment volna le egyetlen évadban. Az Őrült Nők Ketrecének szintén nyáron volt a 250. előadása, jubileumi nyár volt minden szempontból. Illetve idén nyáron hosszú évek után elmentünk nyaralni a családdal közösen. Apukám, nővérem és az ő családja. Irtó jó volt, egy hétig voltunk Horvátországban egy kis szigeten. 15 éve nem töltött együtt időt 0-24-ben a család. Aztán kezdődik az évad, augusztus 23-án már játszom, szeptembertől pedig próbálok. A Vígszínházban és a Pesti Színházban lesz pár bemutatóm, illetve évad végén a Rózsavölgyi Szalonban fogok egy nagyon jó szerepet eljátszani.
SA - Ezt hogy kell elképzelni, mennyivel tudjátok előre, hogy mik várnak rátok?
JL - Májusig tudom nagyjából a táncrendet. A jövő nyarat még nem tudom, barátokkal tervezzük évek óta, hogy elmegyünk közösen pár napra valahova, ez még sose jött össze. Idén megint megbeszéltük, hogy jövőre megpróbálunk pár napot egymásra szánni, akár belföldön akár külföldön. Én nagyon szeretek utazni, bár Európában kevés helyen voltam, Amerikában viszont több helyen is. Nekem valamiért a nyaralás azt jelenti, hogy jó messzire, távolra el.
SA - Televíziós szerep is van tervben?
JL - Jelen pillanatban nincs kilátásban semmi, de igazából most tök jól érzem magam ebben, hogy egy picit tudok pihenni, önmagammal foglalkozni. Nem csak az van, hogy reggel elmegyek, és este hazajövök, egész nap úton vagyok és dolgozom. Így most tudok olvasni, amire megint rájöttem, hogy mennyire szeretem. Most van rá időm. Persze várom az új kihívásokat, aztán majd meglátjuk.

A Barátok közt után...

SA - És milyen az élet Barátok közt után?
JL - Meg lehet szokni. Az igazi barátságok azok szerencsére megmaradtak. Az elején nagyon hiányzott, vagyis inkább fura volt, hogy hétköznap nem kellett korán kelni, menni forgatni, aztán próbálni, vissza forgatni, aztán játszani. Ez megszűnt, maradt csak a színház. Ami egyébként vicces, mert ha belegondolok, nem így volt. Mert ahogy vége lett a Barátok köztnek, egyből kezdtem is A Konyhafőnök VIP-t. Igazából egyik jött a másik után. Az első időszakban nagyon örültem neki, hogy tudok pihenni, nem kell korán kelni, tudok aludni, többet tudok a kutyával lenni, aztán egy idő után persze elkezdett hiányozni maga a munka. Nem is feltétlenül a sorozat, hanem hogy: aha, ebben az időszakban én valamit csinálni szoktam, ami most nincs. Nagyon örülök, hogy 4 és fél évig játszhattam a sorozatban, egy percét sem bánom. Elégedett vagyok. Jól éreztem magam.
SA - Visszatérő vendég vagy nálunk. Voltál már itt forgatás miatt, fellépni, csak úgy… Mit mondanál miért jó ide jönni?
JL - Ez most kicsit bután fog hangzani, de én a családias hangulat miatt szeretem nagyon ezt a hotelt. A másik, ha nagyon meleg van, akkor ki lehet menni a kertbe, és vannak kinti medencék, viszont ha egyik pillanatról a másikra beborul, és szakad az eső, akkor ugyanazt lehet folytatni itt bent. Én nem mennék el a konyha mellett sem szó nélkül, egyszerűen fantasztikus minden. A szolgáltatások is színvonalasak, az évek során azért elég sok mindent kipróbáltam már Nálatok. Illetve az a festői táj, ami itt körülöttünk van… Karnyújtásnyira van a Balaton, ha úgy érzed, hogy mégis szabad vízbe mennél, akkor 10 perc kocsival a legközelebbi strand. De ami szerintem a legfontosabb, csak ismételni tudom, hogy családias. Minden nyárra kitaláltok valami tök jó programot, ami a gyerekeket leköti, miközben a szülők mondjuk pihennének. Én azt gondolom, hogy egy nagyon jól összeszedett és nagyon jól koordinált hotel... (köszönjük... / a szerk.)

Villámkérdések

SA - Kávé vagy tea?
JL - Tea
SA - Hegyek vagy tengerpart?
JL - Tengerpart
SA - Thriller vagy vígjáték?
JL - Vígjáték
SA - Ha el kéne menned egy lakatlan szigetre, mit vinnél magaddal?
JL - A kutyámat meg egy könyvet
SA - Mit jelent Számodra a család egy szóban?
JL - Mindent
SA - Milyen könyvet olvastál utoljára?
JL - Most épp egy Csernobilról szóló könyvet olvasok
SA - Mi a legjobb tanács, amit valaha kaptál?
JL - Elcsépelt, de mindig legyek önmagam.
SA - Van világsztárod, akit kedvelsz?
JL - Meryl Streep.
SA - Ha Neked kéne mondanod egy életbölcseletet, mi lenne az?
JL - Mindig úgy éljünk a lehetőségeinkhez képest, amihez kedvünk van. Emellett muszáj pozitívan látni, én azt gondolom, csak így érdemes élni.

Minden jog fenntartva. A cikk a Hotel Európa Fit****^superior tulajdona, másodközlésre csak a cikk részlete engedélyezett, forrás megjelölésével és direkt linkkel az eredeti tartalomra.