Finom zalai étel, büfépultunk rendszeres nagy kedvence, a Főzés iskolája nyári programsorozatunk elmaradhatatlan kelléke.
A megtisztított és tetszőleges - de egyforma - darabokra vágott burgonyát sós vízben puhára főzzük. Leöntjük róla a főzővizet és visszatesszük tartalék tűzre. Hozzáadjuk a lisztet és egy keverő vagy fakanállal összedolgozzuk a „tésztánkat”. A liszt mennyisége burgonya fajtánként eltér. Addig kell lisztet adnunk a burgonyához még egy kemény szinte már gyúrhatatlan tésztát kapunk. Nagyszüleink úgy mondták, hogy addig kell hozzá lisztet keverni míg a fakanál el nem törik...(kipróbáltuk, tényleg így lesz jó). Ha kell, sózzunk még utána (keverés közben egyszerűbb), és a tűzről levéve pihentessük/hűtsük egy kicsit.
Amíg a burgonya hűl, kacsazsíron pirítsunk meg a felszelt hagymát (lehet kisebb-nagyobb kocka, szelet, karika, stb… ki, hogy szereti).
Ha már meg tudjuk kézzel fogni a burgonya tésztánkat, kiszaggatjuk a dödöllénket. Mi hengereket szoktunk belőle gyúrni, majd egy kanál segítségével szaggatjuk – formázzuk.
Az elkészült dödöllét nagyon forró (tényleg nagyon forró) öntöttvas vagy tapadás mentes serpenyőben, kacsazsíron megpirítjuk. Fontos, hogy kívül szép barnára, ropogósra süljön de belül ne száradjon ki.
Ha megsültek a dödöllék fokhagymás tejföllel és sült hagymával tálaljuk, de köretként is ideális.