20 éve a pályán - interjú Völgyesi Gabival, a Unique énekesnőjével

2019. 08. 27.

---

Idén nyáron már másodszor látogatott el hozzánk Völgyesi Gabi családjával. 

Korábban a Gasztroshow egyik meghívott vendégeként, ezúttal pedig mint a nagy sikerű Sztárban Sztár című műsor egyik döntőse töltött el nálunk pár napot fiaival és párjával.

Az interjút készítette: Sényi Anita - marketing asszisztens.

SA - Van az a mondás, hogy ne keverd a munkát és a magánéletet. Mennyire tudjátok ezt a pároddal betartani?
VG - Ádámmal (Kovacsics Ádám – a Unique zeneszerzője) 22 éve vagyunk együtt, nekem ő a másik felem. Próbáljuk minél jobban különválasztani ezt a két dolgot, ritkán fordul csak elő, hogy otthon a magánéletünkben szó esik munkáról. Ha én ezt fel is hozom, Ádám szól, hogy ennek most nem itt van a helye és ideje. Meg kellett tanulnunk ezeket a határokat, hogy ebből ne legyen probléma. A köztünk lévő kommunikáció én azt mondanám, hogy nagyon jó, ami tényleg nagyon fontos, mert ezáltal minimalizálni tudjuk a konfliktusokat. Előfordulnak persze, de nem sok, szerencsére nem mérgezzük ezzel az életünket. Alapvetően én egy optimista és lendületes ember vagyok, aki szeret, vagy inkább tud fejest ugrani az ismeretlenbe. Igazából az összes koncertünk ilyen, sose tudni, mi vár ránk. Bele kell ugrani a dolgokba és elkezdeni építkezni. Általában elég jól veszem ezeket az akadályokat, Ádám viszont kicsit az ellentettje, ő inkább egy köszörű, aki a csorbát keresi, és arra koncentrál, hogy azt kijavítsa. Én nem keresem a fennakadás lehetőségeit, igyekszem a lényegre koncentrálni. De ettől jó ez az egész, így egészítjük ki egymást.
SA - A gyerekek hogy kezelik, ha mondjuk felismernek téged az utcán?
VG - Természetes nekik, mivel én sem csinálok nagy ügyet belőle. Martin elért abba a korba, hogy már rákérdez, ha valaki odajön hozzánk. Mit mondott a néni? Én meg egyszerűen megválaszolom, hogy megismerte anyát a tv-ből és elmondta, hogy szereti a Unique dalait, amit apa készített. És neki ennyi elég is. Magyarul válaszolok a kérdéseire, de nem feszegetem tovább ezt a témát, nem kell még ebbe olyan nagyon belelátniuk.
SA - Ezek szerint a fellépésekre sem szoktak veletek menni?
VG - Nem igazán szeretem, ha elkísérnek. Vagy anya vagyok, vagy előadó. Ha ott lennének koncert közben, akaratlanul is azt figyelném, minden rendben van-e velük, nincs-e cukros bácsi a közelükben, nem hangos-e, amit hallanak. Persze volt már egy-két alkalom, amikor eljöttek, ilyen volt például a tavalyi jubileumi nagykoncert, de a kisebbik fiam, Eliot gyakorlatilag végig sírt, mert szeretett volna odajönni hozzám, amit persze nem tehetett meg. Még nem érti, hogy anya most dolgozik, nem szabad. Szerencsére én ezt csak utólag tudtam meg, nem is tudtam volna 100 %-osan odatenni magam, ha tudok róla.

SA - Melyik pillanatot emelnéd ki a karrieredből? Mi volt a legemlékezetesebb?
VG - A tavalyi jubileumi koncertünk egy mérföldkő volt a mi életünkben. Már csak azért is, mert rengeteget készültünk rá, és ez önkéntelenül egyfajta számadást idézett bennem elő. Ugyanis ez egy olyan rendhagyó koncert volt, ahol volt 4 prózai megszólalásom is, amikor az elmúlt 20 évből sztoriztam a közönségnek. Kicsit betekintést nyújtottunk abba, hogy készült egy-egy dal, mit miért csináltunk, stb. Egyébként én ehhez igénybe is vettem egy kommunikációs szakembert, ami szerintem jót tett, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk az egész koncerttel kapcsolatban. Ezen túl, hogy számadás volt bennem, és tényleg egy csomó minden előjött az elmúlt 20 évből az előkészületek kapcsán, mégiscsak egy kerek számról van szó. Hihetetlen, hogy már 20 éve vagyunk jelen. De ezen kívül természetesen volt még egy csomó emlékezetes koncertünk. Imádom azt az érzést, hogy sokan vagyunk, együtt énekelünk, jó a kémia. Ez mind nagyon építő tud lenni nekem is és a közönségnek is. És persze ott van az is, hogy én gyerekkoromban éreztem rá arra, hogy énekesnő szeretnék lenni. És a tudat, hogy igen, megcsináltam, megcsináltuk… Ezt azért is mondom, mert mi tényleg tőke és kapcsolatok nélkül lettünk ismertek, ami semmi másnak nem volt köszönhető, mint hogy ott voltak a dalaink és az elhivatottságunk, mentünk előre és kész.
SA - Hogy néz ki az év további része? Milyen terveid vannak a későbbiekben?
VG - Várom azt, hogy megint belevethessem magam a munkába. Várom a fellépéseket, amik szerencsére egész évben megvannak. Átlagban kétszer egy héten van fellépésünk, de van, hogy háromszor is. Korábban féltem attól, hogy fogom bírni én ezt hanggal, de úgy tűnik, nincs gond. Nagyon kemény egyébként, egy kívülálló el se tudja képzelni, mennyire. Két éve járok énektanárhoz és ez alatt az idő alatt nagyon sokat tanultam. Az elmúlt 20 évben, amikor még nem jártam énektanárhoz, akkor is sikerült ráéreztem, mi az, ami nekem jól áll, meg jól tudok énekelni, de ő olyan sok dolgot tanított, hogy úgy érzem, minőségileg nagyon megugrott az énektudásom.

Tervek…eddig ugye zenéről beszéltünk, de én elsősorban anyának érzem magam. Mik az én terveim? Sokáig boldogan és egészségesen élni a gyerekekkel, apával és a kiterjedt nagy családunkkal. Nézni a gyerekeimet, hogy ki hogyan fejlődik, kinek mihez van affinitása, kit hogy tudok segíteni a kiteljesedésben. Ha pedig magamat nézem, szükségem van olyan időszakokra, amikor kicsit távol vagyok az országtól és a munkámtól. Ilyenkor mindig jön a számadás, kívülről kicsit megnézem a dolgokat, és rendet rakok. Olyankor látom azt, hogy mik is a terveim, és azok megvalósításában hol járok. Vannak terveim, csak még nem akarok konkrétan beszélni róluk. Annyit azért elárulhatok, hogy, vannak zenei tervek, másrészt van, ami nem zenei és csak velem kapcsolatos. Szeretném átadni a tapasztalataimat olyan fiataloknak, akik szeretnének színpadra állni, nem feltétlenül zenei irányban. Van olyan elképzelésem, hogy együttműködöm egy szakértővel és foglalkozásokat tartunk. A szakértő vinné az elméletet, én pedig a kicsit kevésbé száraz, életszerű oldalt mutatnám be. A kínai nagykövetséggel is már egy ideje kapcsolatban állok, nem titkolt vágyam, hogy eljussunk oda, koncertezni.

Ami viszont az összes tervem közül a legtöbb törődést igényel, az, a november 29-én - a budapesti MOM Kultban - megtartandó nagyzenekari Unique koncert lesz. A monumentális hangzás érdekében komolyzenei szekcióval egészül ki, 12-en leszünk a színpadon, zenészek.

Egészséges életmód és jogi pálya

SA - És mi a helyzet a jogász pályával? Mennyire tudsz abban dolgozni?
VG - Dolgoztam, de két éve parkoltatom a jogi pályámat. Jelenleg nem tervezem, hogy ezzel kapcsolatban bármit is lépjek. Volt egy időszak, amikor mindkettő karrieremet próbáltam vinni nagy erőbedobással. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy egy kolléganőm ügyfélkörébe tartozó ügyekbe besegítettem, ott voltam reggeltől késő délutánig, közben pedig kirohangáltam egy-egy Unique-kal kapcsolatos ügyet intézni. Este  gyerekezés, apa, anya, énidő. Hétvégente koncerteztünk. Két év után fel kellett ismerjem, hogy a két hivatást egymás mellett nem tudom csinálni sikerrel. Legalábbis jelen élet szakaszomban nem. Esténként fáradt voltam, kimerült, és egyikben sem éreztem magam igazán sikeresnek. Be kellett látnom, ami nagyon nem volt könnyű, hogy valamelyiket szüneteltetnem kell. Ez lett a jogászkodás. Fájdalmas volt, mert nagyon szeretem ezt a tevékenységet csinálni, de nem kívánom véglegesen letenni. Amióta viszont ez megtörtént, a koncertjeink száma ugrásszerűen megnövekedett. Most annyi fellépésünk van, mint 10-15 évvel ezelőtt volt. Ezek szuper dolgok, és ez igazolja azt, hogy jó döntést hoztam. Ha nagyon hiányzik a jogi tevékenység, akkor kicsit beleásom magam ebbe a világba, legutóbb például a Btk.-t (Büntető Törvénykönyv) olvasgattam.
SA - Mikor van szabadidőd? Mivel töltöd?
VG - Például most. Nagyon ritka az, amikor nincs más dolgunk, mint egymásra koncentrálni. Most négyen vagyunk, csak mi együtt. Szuperek ezek az időszakok. Voltunk már idén itt egyszer, amikor főztem a GasztroShow vendégeként, most viszont tényleg semmi dolgom. Most kikapcsolunk, kis utazásokat szervezünk. Egyik nap például elmentünk a szigligeti várba, megnéztük a romjait. Keszthelyen meglátogattuk a Festetics kastélyt, de készülünk az Afrika Múzeumba, Sümegre a várba, sok tervünk van. Ha visszajövünk, úszkálunk és eszünk, sőt, én már voltam edzeni is, amikor a gyerekeket a GameRoom beszívta 2 órára. Fenomenális most csak úgy lenni, ez nagyon ritka.
SA - Mivel tartod formában magad? Van rendszeres testmozgás az életedben?
VG - Igen van, bár most nyáron hektikussá vált, mert a gyerekek közül valamelyik szinte mindig otthon van. Heti kétszer edzek, háromszor inkább csak szeretnék. Mi dimbes-dombos területen lakunk Budán, ott szoktam futni, illetve saját testsúlyos vagy súlyzós edzést végzek. Volt egy pár hónapos időszak, amikor személyi edzővel edzettem, aki megmutatta, milyen gyakorlatokat csináljak, hogy látványos eredményeket érjek el.
SA - Említetted, hogy az egészséges étkezés fontos szerepet játszik nálatok. A gyerekek ezt hogy fogadják el?
VG - Az egészséges étkezés az egészséges életmód része. Ebbe sok minden beletartozik. Fontos az elegendő alvás, és a stressz kezelése is. Nagyon veszélyes a későbbiekre nézve, ha nem tanulják meg, hogyan kezeljék a stresszt. Esténként meséket mesélünk nekik, vagy diafilmet vetítünk. Szeretem az olyan meséket, amik a gyerekek érzelmi intelligenciáját fejlesztik. Jó, ha felismerik, hogy - esetlegesen -milyen negatív érzések dúlnak bennük és mintát kapnak a mesékből, hogy ezt az érzést a főhős ott hogyan kezeli. És természetesen a táplálkozás is fontos. Sok zöldséget, gyümölcsöt eszünk, bulgurt és rizst, de például sült krumplit, palacsintát meg édességeket nem csinálok. Igaz, ezzel azt is elérem hogy amikor viszont van, akkor kiéhezettebbek, mint az ezzel jól ellátott társaik. Eközben kapják a szellemi kiképzést is, hogy miért fontos a zöldség, és miért nem jó a fehér lisztes-cukros étel. Ilyenkor alakulnak ki a táplálkozási szokások, még jól lehet befolyásolni őket.
SA - Hogy érezted magad a GasztroShowban?
VG - Mindkét séf, Alexa és Peti is nagyon kedvesek és nagyon hozzáértőek. Élveztem, mert tanulni mindig jó dolog. Tanultam praktikákat, trükköket, amiket hasznosítani tudok a későbbiekben.
SA - Hogy tetszik a város és a környék?
VG -Nagyon nyugalmas és kiválóan alkalmas számunkra arra, hogy a bázisunk legyen, és aktív kirándulásokat tudjunk tenni ide-oda. Ritkák az ilyen alkalmak, én nagyon megbecsülöm az itt eltöltött időt. Sokat sétálunk, játszunk, kirándulunk kávézunk, sőt, már kedvenc helyünk is van.
SA - A végén jöjjenek a jól bevált villámkérdések…

Villámkérdések

SA - Kávé vagy tea?
VG - Kávé, bár reggel teával indítom a napot
SA - Hegyek vagy tengerpart?
VG - Mindkettő
SA - Thriller vagy vígjáték?
VG - Thriller
SA - Ha el kéne menned egy lakatlan szigetre, mit vinnél magaddal?
VG - A családomat, egy zongorát és a Btk.-t.
SA - Mit jelent Számodra a család egy szóban?
VG - Szeretetet
SA - Milyen könyvet olvastál utoljára?
VG - Milan Kundera – Nevetséges szerelmek, de mindig többet olvasok egyszerre, most épp egy HVG kiadványt, Rejtélyes betegségek címmel
SA - Mi a legjobb tanács, amit valaha kaptál?
VG - Nekem az a legjobb tanács, amikor békén hagynak, és nem tanácsolnak semmit. Erre nagyon kevés ember képes.
SA - Van világsztárod, akit kedvelsz?
VG - Gyerekkoromban Madonnáért rajongtam, ő továbbra is kedvenc.
SA - Milyennek képzelsz egy tökéletes napot?
VG - Az attól függ, mikor kérdezed. Mondjuk pont most? Elmegyünk kirándulni, ebédelünk, hazafele Eliot elalszik, utána pancsolás és vacsora.
SA - Ha Neked kéne mondanod egy életbölcseletet, mi lenne az?
VG - Olvass rengeteget, tanulj életed végéig és utazz, amennyit csak tudsz – ezáltal lehetsz türelmes és megértő.

Minden jog fenntartva. A cikk a Hotel Európa Fit****^superior tulajdona, másodközlésre csak a cikk részlete engedélyezett, forrás megjelölésével és direkt linkkel az eredeti tartalomra.